Negyven

Január, február, itt a nyár... a nyarat pedig sebtiben követi az ősz.
Szeptember van. Javában az év 9. hónapját tapossuk. Nyakunkon az október.
Ahogy év elején (két szempillantással ezelőtt?) mondottam volt,  a szeptember az a hónap, amikor 40 éves leszek.
Hát, eljött. El is múlt az a nap. Jó karban lévő negyvenes lettem :)
Megértem, hogy negyven lehetek :)
Ez jó. Nagyon jó. Igazán hálás vagyok érte, hogy elérhettem idáig.
Szeretem a koromat.
Jó volna azt gondolni, hinni, hogy valahol az út felénél járok.
Jó lenne még 40 év, s jó volna azt minél tartalmasabbá, értékesebbé, szeretetben gazdaggá, lélekben és szívben boldoggá, elmében továbbfejlődővé, bölcsebbé tenni.
Azon vagyok, leszek, hogy ez így lehessen.
Életemnek negyvenedik éve úgy tűnik a nagy meglepetések, váratlan fordulatok, nagy pofonok és tanulságok éve. Talán soha ennyi jó és rossz nem történt velem. Legalábbis egységnyi idő alatt egészen biztosan nem.
Visszakaptam elveszettnek hitt embereket és elvesztettem pár báránynak hitt farkast.
Hatalmas leckéket kaptam, kapok emberismeretből, az élet történései több réteg hályogot szedtek/szednek, rángatnak le naiv szemeimről, lelkemről...

Mégis jó negyvennek lenni.
Miért?

• mert már rendelkezem jó adag élettapasztalattal
• mert már nem versengek senkivel sem szakmailag, sem emberileg, sem nőként
• mert minden nap csak a saját tegnapi önmagamnál akarok jobb lenni 
• mert tudom, hogy nem tudok mindenkinek megfelelni
• ahogy azt is tudom, hogy hiába minden igyekezet és jóindulat, nem fog mindenki szeretni
• mert belátom, elmélkedni sokkal könnyebb, mint elméleteinket, gondolatainkat a gyakorlatban foganatosítani
• mert tudom, hogy minden és annak az ellenkezője is megtörténhet bármikor
• mert hiszem, hogy bár sok minden előre elrendeltetett, van beleszólásunk a sorsunkba
• mert vallom, hogy saját magunk vagyunk felelősek azért, milyen hangulatban, milyen hozzáállással éljük az életünket
• mert már tudom értékelni, hogy anno csont nélkül (sőt, szép eredményekkel) kijártam az iskolákat
• mert belátom, hogy sosem fogok túl sokat tudni és ez folyamatos fejlődésre, tanulásra sarkall 
• mert elmondhatom, hogy sosem voltam még munkanélküli
• mert jelenlegi munkahelyem az első is egyben, immár 16 éve
• mert kezdettől fogva azt csinálhatom, dolgozhatom nap mint nap, amit szeretek, a munkám a hivatásom
• mert feljebb vagyok a ranglétrán, mint az valaha is a vágyaim, terveim között szerepelt
• mert jelenlegi pozícióm által bebizonyosodott, olyan feladatok megoldására is képes vagyok, amihez talán hishitű voltam 
• mert túléltem egy válást, s újjáépítettem magam
• mert újra férjhez mentem
• mert van két gyönyörű, egészségesen cseperedő és okosodó kisnagygyermekem ( 13 ill. 9 évesek)
• mert megtapasztaltam, hogy az a bizonyos pálma tényleg nő a teher alatt (amikor pár éves kisgyerek és munka mellett, áldott állapotban, házfelújítás közepette szereztem újabb diplomát)
• mert megtanultam értékelni mindazt, amim van
• mert tudom, hogy kemény önkritikával és szorgos, mindennapos munkával mennyit tud az ember alakítani a gondolkodásán
• mert megtapasztaltam, hogy tényleg minden a hozzáálláson múlik
• mert tudom, hogy az egyik legnagyobb áldás az életben a humorérzék
• mert tudom, hogy csiliscsoki vagyok s ha ezt csak az látja, érti, aki igazán ismer, az nem nagy baj
• mert érzem, hogy a "mit"-nél sokkal meghatározóbb a "hogyan" ("A stílus maga az ember")
• mert még mindig, sőt egyre inkább tele vagyok tervekkel, vágyakkal, kreatív gondolatokkal a jövőt illetően
• mert tudom, hogy mindenki elbukik időről időre - de nem mindegy mikor és hogyan állunk fel
• mert azt is tudom, hogy keljfeljancsi vagyok
• mert hiszem, hogy a farkasoknak (legyenek azok embertársak vagy egyéb félelmek) a szemébe kell nézni, nagy levegőt venni és nekimenni és általában kiderül, hogy illúzió volt az egész
• mert tudom: a vér kötelez, s hiszem, hogy a családunkat tisztelnünk kell, bármi áron
• mert hiszem, hogy a barátoknak legalább akkora jelentősége van az életünkben, mint a családunknak - hisz velük éljük az életet, ők vesznek minket körül
• mert vallom, hogy egy igaz barát és az ő elfogadó szeretete (no meg őszinte véleménye) mindennél többet ér
• mert tudom, hogy az élet egy kártyavár - mégis erődként kell építgetnünk nap mint nap
• mert hiszem, hogy a célnél fontosabb az út
• mert hiszem, hogy zene olyan, mint a színes ceruza, beszínezi a szürke napokat
• mert tisztelem és nagyra értékelem a jó könyvek íróit
• mert még mindig lenyűgöznek a szép versek kreatív szófordulatai
• mert tudom, hogy a holnap sajnos nem mindig tiszta, mert a tegnapok beszennyezhetik, de minden ma és minden holnap új esély valaminek a megjavítására, el- vagy újrakezdésére, megszépítésére
• mert elfogadtam a tudatot, hogy minden elmúlik: a rossz is, a jó is, és egyszer én is
• mert megértettem, hogy el kell fogadnunk, hogy mindenkinek megvan a maga valósága
• mert megtanultam, hogyan lehet minden napot egyformán szeretni és általános derültséggel megélni
• mert megéreztem, hogy a nyugalmat az unalomtól egy hajszál választja el
• mert ki tudom mondani, hogy semmi nem riaszt jobban, mint egy unalmas élet
• mert szembe tudok nézni magammal és azzal, hogy folyton megújulásra van szükségem, különben úgy érzem, elsüllyedek, elfásulok, megfulladok - s eme tulajdonságom kielégítése néha áldozatokkal jár
• mert tudom, hogy a boldog lét nem egyenlő a tökéletességgel (van olyan egyáltalán?)
• mert nem vágyom más életére, nem cserélnék senkivel
• mert tudom, hogy egy dolgot kivéve (hamarabb kezdenék el gyerekeket szülni, hogy még 1-2-vel több lehessen) nem tennék semmit másképp akkor sem, ha visszamehetnék az időben
• mert megtapasztaltam, hogy az emberek sokszor nem az alapján ítélnek meg, amit teszek, vagy mondok, hanem az alapján, amit gondolni akarnak rólam
• mert tanulom még, hogy ne foglalkozzak mások rólam alkotott véleményével - pont azért, mert az nem én vagyok, hanem egyszerűen csak az ő véleményük
• mert hiszem, hogy a gondolataim határozzák meg, hogyan érzem magam
• mert hiszem, hogy meg kell élnünk a jót és a rosszat is - ez kilengés az általános derűből, de mily unalmas lenne az élet, ha nem így lenne
• mert hiszem, hogy az élet annyi, amennyit beletöltünk, és én még annyi mindent szeretnék beletölteni
• mert hálás vagyok a sorsnak a szerelmeimért (nagyszerűbbnél nagyszerűbb férfiakat kaptam az élettől, akik a ránk szabott ideig tanítottak jót -s néha rossz tapasztalást- nekem)
• mert bizton állíthatom, hogy egy férfi legfontosabb és legizgatóbb szerve az agya
• mert megtapasztaltam, hogy egy kreatív, okos, intelligens férfi színes társasága, érintése, külseje ezerszer vonzóbb, mint egy jóképű szürkeségének 50 árnyalata :)
• mert megtapasztaltam, hogy a legjobb és legmegrázóbb dolgok mindig a legváratlanabb módon és időben robbannak az éltünkbe - nem lehet rájuk felkészülni
• mert elfogadtam, sok kérdésünkre talán sosem kaphatunk választ
• mert rájöttem, mennyire fontos a mozgás a lelkemnek (igen, nem elírás, a lelkemnek)
• mert tudom, mennyire szükséges az egyensúlyhoz, a harmóniához, a derűlátáshoz a tisztító nyugalom, az elcsendesedés, az önmagammal eltöltött énidő az életemben - nagyon, nagyon, nagyon
• mert hiszem, hogy fel kell venni és tartani a tempót, de muszáj heti rendszerességgel megálljt parancsolni és "haszontalan" dolgokkal foglalatoskodni
• mert köszönöm a tapasztalást, hogy vannak megfoghatatlan dolgok, vannak tőlünk sokkal hatalmasabb erők, és az érzést, hogy valami nagy egésznek a piciny része vagyok
• mert köszönöm a különlegesen felejthetetlen pillanatokban megélhető időtlenség érzését
• mert köszönöm, hogy hálás tudok lenni apró történésekért is
• mert köszönöm a képességet, amivel akaratlanul bár, de elgondolkodtató, olykor meghökkentő, lélekbenyúló kérdéseket tudok feltenni baráti beszélgetések közepette
• mert tudom, milyen jó adni másnak - bármit: mosolyt, jó szót, szeretet, hallgatást, megértést, tiszteletet, bizalmat, személyre szabott ajándékot - az ezekért "kapott" csillogó szemek szétrobbantják az ember szívét 
• mert köszönöm az élményt, hogy megtapasztalhattam, hogyan hatnak a gondolataim másra, hogyan változik meg egy ember élete (jó irányba) annak hatására, aki vagyok, amit a világról gondolok
• mert tudom, hogy az élet gyakran életszerű
• mert nekem már van egy derűszemüvegem és egy "kéklufi zsinór" a kezemben, s ezeket nem adnám semmi kincsért

Te mit tanultál az élettől életed megélt évei alatt? Mi az a tapasztalás, aminek örülni tudsz?