Ne légy a rabod! :)

Oszd be amid van és derűs lesz az életed :)

Mindenedet. Az idődet, a pénzedet, energiádat...

Ez a titok. :)

Hja... ez így olyan egyszerű. Elméletben nagyszerűen megy is. "Már csak" át kellene tudni ültetni a gyakorlatba.

Nem tudom ki hogy van vele, nekem nehezen megy. Nagyon. Nagyon-nagyon.

Amikor elhatároztam hogy a tömérdek összegyűlt gondolatot kicsit lecsapolom, és elkezdek írni, mi több, rendszeresen (akár naponta) írni fogok ide, nagyon ügybuzgó, lelkes és optimista voltam, mondván: miért épp nekem ne menne?

Hát, egy esztendő távlatából meg kell állapítsam: nem megy. Rengeteg az információ, tanulságlevonás és önkritika azt illetően, mit hogyan és hogy nem kell(ene) csinálnom, bele is vágok, tartom is az új szabályokat pár napig, aztán újra és újra, időről időre elbukom... egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint minden a régi: már megint úszok az árral, kergetem az időt, túlterveztem magam, már megint nem elég a pénz, már megint kimaradt az edzés... és ettől feszült vagyok, de ezt próbálom nem hagyni a felszínre törni. És ez így megy örökkön örökké...

Pedig - és ez az evidencia volt az egyik legnagyobb szembesülésem, felismerésem: 

 "Amit megteremtettél, azt meg is változtathatod." 

(ismeretlen szerző)

Így van. A szokásaink, a napi rutinunk, beidegződésink, automatizmusaink rabjai vagyunk. Bizony ám. Ugyanakkor látnunk kell, hogy minden szokásunkat mi magunk alakítunk ki. Márpedig ha ez így van, akkor igenis változtatni a szokásainkon, vagy épp szakítani velük ÉS újakat, jobbakat, célravezetőbbeket, hatékonyabbakat kialakítani is egyes egyedül mi tudunk.

Ez így megint olyan egyszerűen hangzik. Megteremtettük a szokásmechanizmusunkat, felismertük a rendszer hibáit (ez is sarkalatos tényező-felismerés, önkritika nélkül nem megy!) , itt az idő változtatni azon, ami nem jó, ami nem visz előre.

Oké. Tudom, hogy hol rontom el, tudom hogy mit szeretnék helyette, jöhet a mindennapos harc magammal.  Amit oly ügyesen kitaláltam, elkezdtem, azt legyen erőm folytatni, véghezvinni. Igazi láthatatlan ketrecharc ez: én vagyok/leszek erősebb vagy a rossz szokásai.

Erősebbnek kell lennem magamnál. Minden nap. Le kell győznöm magamat. Napról napra. Könyörtelen feladat. Ojjé, de mennyire.

"Minden kezdet nehéz. A kezdetnél már csak a folytatás a nehezebb." 

(ismeretlen szerző)

Vigasztal, hogy csak addig lehetek visszaeső, amíg az új beidegződések nem lesznek erősebbek a régieknél. Márpedig az új szabályok betartása által elért eredmények, pozitív élmények további erőt, energiát, inspirációt kell, hogy adjanak. Szóval, harcra fel, csak előre!

Hiszem, hogy a kitartó munka, a mindennapos apró győzelmek magam fölött meghozzák a gyümölcsüket. Nem akarok pár hónap múlva megint önostorozva szánakozni magamon, miszerint már megint csak belekezdtem, és félbehagytam valamint. Meg akarok dolgozni a sült galambért :) Tenni akarok magamért.

"Az idő mindent megváltoztat.Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem teszel semmit, nem változik semmi." 
(Hugh Laurie)

Teszem a dolgom, várom a maradandó változást! :) Nem lesz könnyű, ezt már megtapasztaltam többször. Most újra nekimegyek. Sok erőt magamnak magamhoz! :)

Emlékeztetőül a jelenleg kialakítandó szokások:

-minden nap korán kelni

-reggeli kávé előtt vizet inni

-minden nap zöld turmixot inni

-minden nap sportolni (lehetőleg reggel, kivéve zumba napokon)

-időegységekben gondolkodni

-csak az előre meghatározott ideig tenni a dolgaimat

-a napi feladatokat minden nap elvégezi

-max. 1 órát ülni a gép előtt

-szigorúan betartani a havi pénzügyi terveket

-heti étrendet és az ételeket porciózva előre elkészíteni

-hetente legalább fél napot pihenni

-keményen dolgozni, küzdeni, pihenni, nem drámázni :)

-mindeközben folyamatosan derűsen ÉLNI az életet :)