Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Viva la Musica!

Kép
Viva la Musica! - Éljen az ezerarcú muzsika! :) A zene - az kell :) Hallgatni, írni, reprodukálni - mind mind csodás tevékenység. Hány és hány megjelenési formája létezik - felsorolhatatlan. Klasszikus zenész/tanár létemre zenei mindenevő vagyok, stílusbéli megkötés nélkül. Egyetlen kritérium a minőség. Beethoven "hetedikje" 2. tételnek hallgatása: megfelelő hangerő mellett, hogy a csontjaimban is érezzem a rezgéseket, lehetőleg kinyújtózva, csukott szemmel, kizárva mindent és mindenkit.Minden alkalom fájdalmas, szívet tépő gyönyörűség, tisztító halál és  újjászületés. Mágikus mű, kiragadott példa. Túlzás nélkül állíthatom, műremekektől hemzseg a  zenetörténelem. A középkor éteri egyszerűsége, a barokk tökéletes csipkézettsége, professzionális polifóniája, a klasszicizmus szabályossága, a romantika már-már negédes dallamossága, a XX. század és napjaink zenéjének meghökkentő fordulatai - mind, mind a zene sokoldalúságát hirdetik. És akkor még nem szóltam a nép- é...
További információk

Döntöttem :)

Kép
Döntöttem :)  Egy ideje már rajta vagyok az Úton, de most végérvényesen elhatároztam: tűzön-vízen át boldogságra törekszem, és "utiélményeimet" papírra (akarom mondani blogra) vetem :) Hogy épp miért most? Talán mert most van a legnagyobb szükség rá… (anyagilag, érzelmileg...) És mert túl sok már bennem a témával kapcsolatban a gondolat... Talán ez egy amolyan „2 in 1” lehetőség: örülök, mert kiírom magamból, akit megtalál, annak meg talán épp erre van szüksége. Talán segíteni tudok. Kapaszkodókat találni, „derűpontokat” meglátni az egyszerűen átlagos, vagy még inkább a nehezebb hétköznapokban… De jó is volna… néha, amikor egy-egy személyes beszélgetés során érzem, hogy nem tudok segíteni a bíztató gondolatokkal, mert a konok gyökeret vert, begyöpösödött negatív hozzáállás süketté teszi a fület… olyankor annyira tehetetlennek érzem magam, hogy azt kívánom: bárcsak kölcsön adhatnám az agyamat egy rövid időre… épp csak klónoznám egy röpke terá...
További információk

Hát elkezdődött...

Kép
Hát elkezdődött... Most még csak csendesen, lassan, nyugodtan... Még nem akarok a hétfői felpörgésre gondolni.Még élvezem azt, ami most van. Nyugi. Ráérés. Egyedüllét, ami cseppet sem magány, hanem énidő. Szeretem. Olyan ritka az ilyen. Gyerekek mamánál, Ember túrázik, enyém a ház melege és csöndje :) Kandalló, takaró, ágy, tea, kávé, könyv, kedvenc blogok olvasgatása, elmélkedés, megint tea, megint kávé (no para, koffeincsökkentett), almás, túrós, mákos rétes, lencseleves, arany tej, megint könyv, fürdőkádnyi illatos melegvíz, újra tea, kávé ... kell ennél jobb? Nekem nem :) Na jó, talán még szívet melengetőbb lenne, ha odakinn hófehér lenne minden, de... ami késik, remélem az csak késik... :) Szóval elkezdődött az év, amelynek szeptemberében 40 éves leszek. Hihetetlen. Méghogy én negyven? Milyennek is láttam gyerekkoromban a negyveneseket? Na én tuti nem olyan vagyok/leszek - vagy igen? :) Érdekes, régebben olyan nagy jelentősége volt számomra a szilveszternek, újévnek....
További információk