Derűvel az élet

Hát elkezdődött... Most még csak csendesen, lassan, nyugodtan... Még nem akarok a hétfői felpörgésre gondolni.Még élvezem azt, ami most van. Nyugi. Ráérés. Egyedüllét, ami cseppet sem magány, hanem énidő. Szeretem. Olyan ritka az ilyen. Gyerekek mamánál, Ember túrázik, enyém a ház melege és csöndje :) Kandalló, takaró, ágy, tea, kávé, könyv, kedvenc blogok olvasgatása, elmélkedés, megint tea, megint kávé (no para, koffeincsökkentett), almás, túrós, mákos rétes, lencseleves, arany tej, megint könyv, fürdőkádnyi illatos melegvíz, újra tea, kávé ... kell ennél jobb? Nekem nem :) Na jó, talán még szívet melengetőbb lenne, ha odakinn hófehér lenne minden, de... ami késik, remélem az csak késik... :) Szóval elkezdődött az év, amelynek szeptemberében 40 éves leszek. Hihetetlen. Méghogy én negyven? Milyennek is láttam gyerekkoromban a negyveneseket? Na én tuti nem olyan vagyok/leszek - vagy igen? :) Érdekes, régebben olyan nagy jelentősége volt számomra a szilveszternek, újévnek....