Derűvel az élet

Január, február, itt a nyár... a nyarat pedig sebtiben követi az ősz. Szeptember van. Javában az év 9. hónapját tapossuk. Nyakunkon az október. Ahogy év elején (két szempillantással ezelőtt?) mondottam volt,  a szeptember az a hónap, amikor 40 éves leszek. Hát, eljött. El is múlt az a nap. Jó karban lévő negyvenes lettem :) Megértem, hogy negyven lehetek :) Ez jó. Nagyon jó. Igazán hálás vagyok érte, hogy elérhettem idáig. Szeretem a koromat. Jó volna azt gondolni, hinni, hogy valahol az út felénél járok. Jó lenne még 40 év, s jó volna azt minél tartalmasabbá, értékesebbé, szeretetben gazdaggá, lélekben és szívben boldoggá, elmében továbbfejlődővé, bölcsebbé tenni. Azon vagyok, leszek, hogy ez így lehessen. Életemnek negyvenedik éve úgy tűnik a nagy meglepetések, váratlan fordulatok, nagy pofonok és tanulságok éve. Talán soha ennyi jó és rossz nem történt velem. Legalábbis egységnyi idő alatt egészen biztosan nem. Visszakaptam elveszettnek hitt embereket és elvesztet...

Jesszus, a január máris véget ért... de hisz még csak most kezdődött az év... Szervusz Február :) Vártalak. Készültem rád :) Kedvesen rövid hónap vagy, egyre világosodó napokkal, tele kreativitással (hogyan éljünk túl még gazdaságosabban egy újabb hónapot), farsangi mulatságokkal (ezzel együtt két gyerek jelmezének elkészítésével), névnapozással, jótékonysági bállal és... és tripla kihívással! :) :) :) A kihívás jó. Látjuk az elejét és a végét - tehát nem végeláthatatlanul hosszú ideig tart - tudjuk honnan hová akarunk eljutni, hogyan és miért. Egy új rutin kialakításához állítólag 21 (más források szerint 60) nap szükséges - erre, tehát új szokás kialakításához is tökéletes egy kihívás. Mire a végére érünk, valami átalakul bennünk. Ha nem, kezdhetjük elölről :) Mert - de ez már egy másik mese - meggyőződésem, hogy a 21 nap csak akkor elegendő valami új beidegződéséhez, ha 21 egymást követő! napon át tényleg szigorúan, következetesen, kitartóan gyakoroljuk. Ha nem szakad meg a...

Hát elkezdődött... Most még csak csendesen, lassan, nyugodtan... Még nem akarok a hétfői felpörgésre gondolni.Még élvezem azt, ami most van. Nyugi. Ráérés. Egyedüllét, ami cseppet sem magány, hanem énidő. Szeretem. Olyan ritka az ilyen. Gyerekek mamánál, Ember túrázik, enyém a ház melege és csöndje :) Kandalló, takaró, ágy, tea, kávé, könyv, kedvenc blogok olvasgatása, elmélkedés, megint tea, megint kávé (no para, koffeincsökkentett), almás, túrós, mákos rétes, lencseleves, arany tej, megint könyv, fürdőkádnyi illatos melegvíz, újra tea, kávé ... kell ennél jobb? Nekem nem :) Na jó, talán még szívet melengetőbb lenne, ha odakinn hófehér lenne minden, de... ami késik, remélem az csak késik... :) Szóval elkezdődött az év, amelynek szeptemberében 40 éves leszek. Hihetetlen. Méghogy én negyven? Milyennek is láttam gyerekkoromban a negyveneseket? Na én tuti nem olyan vagyok/leszek - vagy igen? :) Érdekes, régebben olyan nagy jelentősége volt számomra a szilveszternek, újévnek....